A szerepátvétel izgalmas feladat, hiszen jóval rövidebb idő alatt kell betanulni a szöveget és a mozgásokat, mint az előadás többi szereplőjének. A Pesti Magyar Színház legizgalmasabb 2015-ös szerepátvételeit elevenítettük fel társulatunk tagjai segítségével.
SOLTÉSZ BÖZSE – Berta (A konyha)
Különösen nehéz feladata volt Soltész Bözsének, aki egy olyan rendkívül precíz mozgásokat igénylő, gyors tempójú, bonyolult előadásban helyettesítette Tóth Évát, mint A konyha…
Hogy érezted magad a beugrás során az előadásban?
Izgalmas feladat volt, mivel sajnos nem volt időm megnézni az előadást a beugrásom előtt, így saját karakterem mellett a kollégáim játéka is meglepetésként hatott, de nagyon élveztem. Remélem, hamarosan Tóth Évával kiegészülve, kívülről is megnézhetem az előadást.
Mit volt a legnehezebb megoldani a szerepedben?
A fazekak néha eluralkodtak rajtam, talán ez volt a legnehezebb. Hogy mikor, melyiket, honnan hozzam be…
Beugró alkat vagy?
Így, hogy egyetlen próba után máris következett az előadás, még sosem ugrottam be. Nem mondanám, hogy nehezen ment, de az ilyesmi függ a szöveg mennyiségétől is. Sok monológgal és veretes szöveggel ilyen rövid idő alatt nem próbálkoznék…
Mivel szerepátvételeddel a beteg kolléganőt helyettesítetted, hiányozni fog Bertha?
Jó feladat volt, de azért ezt a figurát mégis inkább a drága Tóth Évára találták ki és a rendezővel együtt építették fel, én így leginkább arra ügyeltem, hogy Éva játékának minden színét és elemét megőrizzem. Én izgultam a legjobban, hogy mielőbb meggyógyuljon, és visszavehesse a szerepét.
PAVLETITS BÉLA – Brenner Oszkár, a szenesember (Égigérő fű)
Béla sokszereplős, sokat játszott darabban vette át az egyik főszereplő figuráját, ami egy kicsit talán még nagyobb kihívást jelentett.
Mennyire volt nehéz a feladat az Égigérő fű esetében?
Alapvetően a beugrás mindig pozitív izgalommal jár, hiszen amit a többi színész 4-6 hét alatt oldott meg, arra sokkal kevesebb idő maradt. Egy-két próba alatt megfejteni és fejlődni – így az ember jobban rá van utalva a saját belső ösztöneire. Az Égigérő fű nagyon mozgalmas darab, nincs kötött díszlete, az elemek pörögnek-forognak cserélik egymást, így nincs mihez kötni a bejövetelt és a kimenetelt, nincs biztos támpont, ez is növeli a bizonytalanság érzetét, és persze a szöveg sem épül be olyan mélyen. Szerencsére hamar megtanulom a szöveget, jó az emlékezőtehetségem. Misuval (Kozma Ákossal) van a legtöbb jelenetem, és ő is beugró volt – így egymást támogattuk a betanulás során: “most ott kell bemenni, gyere…” – ő is nagyon ügyes volt.
Azt a véleményt hallottam, hogy jól álltok egymásnak, vagyis “működik a kémia” Balsai Mónival, Kamilla kisasszonnyal – te is így érzed?
Néha mosolyogva néztünk össze, hiszen a Macbethben is ő a párom, Lady Macbeth, és most újra összetalálkoztunk egy gyermekdarabban. Mónival kedveljük egymást, nem csak a színpadon, hanem azon túl is, ezért meg tudunk bízni egymásban: ha valaki nem ott tart, ahol éppen a szerep szerint kellene, tudunk a másik után menni, vagy visszatéríteni a másikat az eredeti mederbe. Egyébként Móni is beugró volt, csak valamivel előttem állt be a darabba – így közösen élvezzük a bizonytalanság szabadságát.
Beugró alkat vagy?
Ugrottam már néhányszor, és még élveztem is, de azért egy főszerepbe beugrani, ahol fontos érzelmeket kell megmozgatni, azt azért jobb rendesen, 4-6 hétig próbálni, hogy megtalálja az ember a vezérfonalat.
Szerinted mikor lesz a tiéd?
Szerintem a beugrás az beugrás marad…
LENGYEL FERENC – Csavargó (A konyha)
Óriási szerencse, hogy a darab rendezője egyben színész is, így a megbetegedő Tordy Géza helyett egyszeri alkalommal gond nélkül játszhatta el a Csavargó szerepét. Így vallott beugrásáról Lengyel Ferenc:
“A beugráskor olyan állapotban vagyok, mint amikor gyerekkoromban először száguldottam a ciklonon. Félelmetes, de csiklandóan bizsergető öröm is. Rendezőként kicsit nehezebb, mint színészként. Akkurátusan igyekszik az ember végrehajtani minden akciót, és kisebb a bátorsága az újszerű játékra. Meg aztán olyan a helyzet, amelyre azt szokták mondani tréfásan, hogy a hóhért akasztják. Erre elég sokan kíváncsiak szoktak lenni. Szóval nagy adrenalinrakéta a beugrás, de az egészben mégiscsak a vége a jó. Mint az osztrák parasztviccben: “Ma örömet szerzek a kutyámnak – jól megverem, aztán abbahagyom…”
M. SIMON ANDREA – Erzsi (Holdvilág és utasa)
Vendégművészként került a Magyar Színház színpadára, és egyenesen egy beugrással kezdte, Erzsi szerepét kellett két napi próbával átvennie a Holdvilág ás utasában. Egy interjúban így nyilatkozott erről:
“Igazi halálugrás volt. Ilyenkor magamra is kíváncsi vagyok, szívesen feszegetem a határaimat. Ide, a Pesti Magyar Színházhoz is beugrással kerültem, amikor elvállaltam Erzsi szerepét a Holdvilág és utasában. Még a tatabányai színházból ismertem Harsányi Sulyom Lászlót – aki ott A konyhát, itt pedig a Holdvilágot rendezte – így ő kért fel erre a szerepátvételre. Talán ennek köszönhető, hogy újra játszhatom A konyhában is, ezúttal Cynthiaként, Lengyel Ferenc rendezésében.”
Aztán az élet tovább írta a forgatókönyvet: M. Simon Andrea anyai örömök elé néz, így hamarosan át kell adnia Erzsi és Cynthia szerepét, hogy születendő gyermekének szentelhesse az idejét.