Igazi energiabomba Soltész Bözse, aki a Pesti Magyar Színház színpadára – két gyermeke születése után – a Harisnyás Pippi főszerepével tért vissza. A közönség kedvenc gyermekelőadást legközelebb február 5-én és 6-án láthatják nézőink a Magyar Színház nagyszínpadán.
Mikor derült ki, hogy nem lehetsz más, csakis színésznő?
Óbudára jártam gimnáziumba, akkor már egyértelmű volt. Soha nem merült fel, hogy más is lehetnék, vagy inkább egyszerre minden szerettem volna lenni. Már az óvodában szerettem szerepelni és produkálni magam: én voltam az űrhajós, de a bajuszos bácsi is a szomszédból. Nagyon jól elszórakoztattam magam, és a körülöttem lévőket. Az iskolában vers- és mesemondó versenyeken vettem részt, majd jött a színjátszó szakkör a gimnáziumban. Ekkor már nem érdekelt semmi más, csak az irodalom és a színészet.
Hiányzik a színművészeti diploma az életedből?
Többször megpróbálkoztam a főiskolával, de az első rostán mindig kiestem. Úgy gondolom, biztosan megvan az oka annak, hogy ez így alakult. 1993-ban, amikor a Nemzeti Színiakadémiára felvettek, a sors mindenért kárpótolt. Nagyszerűen éreztem itt magam, nemcsak a tanárok – mint Peremartoni Krisztina vagy Kovács Gábor Dénes miatt – hanem a csoporttársak miatt is, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Igaz, nem járunk gyakran össze, de tudunk egymásról.
1996-ban végezted el a Színiakadémiát, és azonnal ide, a Pesti Magyar Színházhoz – akkori nevén a Nemzeti Színházhoz szerződtettek.
Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
Büszke vagyok rá, hogy olyan színészlegendáktól kaphattam útravalót ehhez a pályához – a teljesség igénye nélkül – mint Sinkovits Imre, Béres Ilona, Csernus Mariann, Tolnay Klári, Kállai Ferenc vagy Agárdy Gábor. Nagyon sokat tanultam tőlük, amiben tudtak, segítettek, az ő ajánlásukkal kaptam meg hamarosan a Kamaraszínész 1 minősítését.
Pár éve születtek meg gyermekeid. Mennyire tudod összeegyeztetni a karriert és a családi életedet?
Szerencsére az anyukám sokat segít a két gyerkőccel kapcsolatban – a fiam most kezdi az óvodát, a kislányom egyéves- és a páromra is számíthatok. Anyukának lenni – ha élhetek egy színházi hasonlattal – olyan, mintha folyamatosan statisztálnod kellene egy nagyon fontos darabban, és rendkívül lényeges, hogy jól csináld, mert a főszereplő egészsége múlik rajtad. És soha nincs vége: ez fárasztó, ugyanakkor gyönyörű feladat, amíg csak az ember él. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a nagyszerű érzést megtapasztalhattam, és így utólag visszagondolva semmiért sem cserélném el. Tudod, amikor sok dolgod van egyszerre, akkor valahogy megsokszorozódik az erőd fizikailag és lelkileg is. Lehet, hogy mi nők erre vagyunk kitalálva. (nevet)
Miben változtál lelkileg, mióta anyuka vagy?
Mintha érzékenyebb lennék, mint korábban. Nehezebb lenne most erőszakos jelenetekben játszanom.
A gyerekek születése nagyon átalakította a mindennapjaidat?
A várandóságom idején két hónapon keresztül ágyban kellett maradnom, egyáltalán nem volt szabad mozognom. Nekem, aki korábban mindig ugráltam, jöttem-mentem, eleinte nagyon furcsa volt, de aztán persze megszoktam. Talán a sors figyelmeztetett, hogy nem kell mindig rohanni… A gyerekek érkezésével természetesen az egész korábbi életem és időbeosztásom felborult, de ez így van jól. Nemrég költöztünk új helyre, kicsit közelebb a természethez, és ahogy cseperednek, már egyre többet tudunk velük kirándulni is.
Egy kilencéves kislányt játszol a Harisnyás Pippi címszereplőjeként. Milyen ez a gyerek?
Nagyon szabadelvű és bátor, ebben valószínűleg hasonlítunk. Mintha sohasem fáradna el: rengeteget ugrál egy trambulinon, és örülök, hogy meg tudom oldani ezt a feladatot. Gyerekdarabban játszani mindig sokkal nehezebb: ők hamar észreveszik, ha valaki nem őszinte velük. A fiam is megnézett engem, és annyira tetszett neki az egész, hogy otthon is a színházban hallott dalokat énekelte. Az biztos, annyira még sohasem izgultam előadás előtt, mint amikor tudtam, hogy ő is ott lesz.
Az előadásra a szülők csak gyerekfelügyelettel jöhetnek el – ez olvasható a színház honlapján. Miért is?
Arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a szülők, ha tehetik, minél több minőségi időt töltsenek a gyerekeikkel, hiszen ez az időszak hamar elrepül, és soha többé nem tér vissza. És fontos, hogy a gyerekeink érzelmi életére is kellőképpen odafigyeljünk.
Hogyan szoktál kikapcsolódni, ha van rá egy kis időd?
A szaunázás, vagy ha elmehetek gyógyfürdőbe, esetleg olvashatok, mindez tökéletesen felfrissít. Korábban sokat futottam, talán innen is ered az állóképességem, aminek a Harisnyás Pippiben – amit végig énekelek és táncolok – most igencsak nagy hasznát veszem.
Van olyan szerep, amit nagyon szeretnél eljátszani, de még nem jött össze?
Valahogy sohasem álmodtam semmit. A megoldandó feladatok, amik az emberrel szembe jönnek, nem véletlenül az adott pillanatban találnak meg: mindennek megvan a maga ideje. Egy szerep akkor talál rád, amikor abból – emberileg és szakmailag – a lehető legtöbbet tanulhatsz. A színház olyan, mint a terápia: ha jól csináljuk, az a nézőnek katarzis, ugyanakkor mi, színészek is rengeteg mindent feldolgozunk érzelmileg, és ugyanúgy megtisztulunk lelkileg.
Szöveg: Cirkov Ilona
