Amikor nem áll a színpadon, akkor a Pesti Magyar Színiakadémiát vezeti, vagy nyári színésztábort gyerekeknek, vagy a Színházak Éjszakáján játszik a nézőkkel – mondhatnánk, a színház az élete… De emellett még a családja, két kamasz fia is számít rá. Egy 21. századi nő mindennapjait mutatjuk be.
Az idei nyaradból sok jutott a gyerekeknek – többek között színjátszó táborokat is szerveztél.
Ám mindenekelőtt a Pesti Magyar Színiakadémia vezetőjeként felvételiztettem. Több mint 180-an jelentkeztek, ami azt jelenti, hogy rangja van az intézményünknek.Egy osztályt indítunk, aminek két csoportja lesz, Felhőfi -Kiss László és Pál András vezetésével.
Fiúk-lányok aránya?
Nehéz a dolgunk, mert több lány jelentkezik, a fiúk mostanában inkább valami kenyérkereső karriert építgetnek, kerülik a léha, színházi életet.
A színházi léha élet amúgy napi 10-12 óra munkát szokott jelenteni a Magyar Színház nagyszínpadán és próbáin…Hogy látod, a most végzős akadémistáknál beérett a 3 év kőkemény munka?
Pál András osztálya erős kis csapat volt. Nagyon sokat fejlődtek, és érdemes volt a mi képzésünket választaniuk. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki színész lesz, de az biztos, hogy mindenki nyitott és kreatív.
Június végén a gimnazistáknak kínált különleges programot a színjátszó táborod. Úgy érzem, a szíved csücske ez a tábor…
Amikor az általánosba jártak a fiaim, feltűnt, mennyire kevés lehetőségük van arra, hogy felszabaduljanak, és kinyíljanak. Pedig iszonyatosan nagy szükségük volna arra, hogy valaki meghallgassa őket, illetve arra, hogy a feszültségeiket valahogyan kiadhassák, akár kijátszhassák magukból. Először az ÁSZ-táborba hívott Balázs Ágnes és Gáspár András nyolc éve. Fantasztikus tábor volt, 10-12 nap alatt létre hoztunk egy előadást, de számomra fontosabb volt az az élmény, hogy láttam megnyílni a gyerekeket, hallottam őket saját magukról beszélni. Közös terápia volt ez egy előadással hitelesítve. Az évek alatt kis lépésenként létrehoztam azt a tábort, amelyet most Balatonszemesen tartottam meg. Itt már nem csak színdarabot, de filmet is készítettünk, mert a srácok kezében ott van az okostelefon és a filmkészítés számukra reflex. A filmes szekció a Holnap tali, és a Magyar Színházban futó SunCity produkcióhoz kapcsolódott, Derék Bence és Dobai Attila valamint Tóth Zsuzsi vezetésével forgatókönyvet írtak és profi stábbal leforgatták a filmjüket, amelyeket aztán ősz elején egy záróbuli keretében nézünk meg együtt. A színházi csapat pedig profi drámapedagógus-rendezők irányításával színházi előadást készítettek, amit a hozzátartozók megnézhettek a tábori hét végén. De közben rengeteg sportesemény, ki mit tud, diszkó, tábortűz fagylaltozás és Balaton volt… Szóval sűrű programunk volt, nagyon szerették!
Említetted a Holnap talit és a SunCityt, amihez több szálon kötődsz, nem csak azért, mert a színházunk egyik produkciójáról van szó, de azért is, mert mindkettőben, a sorozatban és a színpadon is szerepel benne a fiad. Milyen őt színpadon látni? Milyen az, amikor egy színésznőnek színész lesz a gyereke?
Még nem színész, de útra kelt. Nem szólok bele egyik fiam elhatározásába sem. Ők ikrek és ebben mégsem egyformák. Marcellt az első pillanattól ez érdekelte annyira, hogy drámatagozatos gimnáziumban folytatja ősztől. Féltem persze, hiszen látom, hogy hosszútávon menő ügyvédnek jobb lenni, mint színésznek és ezt a pályát tényleg csak az válassza, aki úgy érzi: csak ez az egy útja van.Azt azért elmondom neki, hogy az osztálytársaim egy része már nincs a pályán. Ha Marcell most élvezi a játékot és kipróbálja magát, aztán pedig mégsem lesz színész, akkor is sokat profitálhat a tapasztalataiból.
Kanyarodjunk a jövőtől vissza a jelenhez: a saját premiereden izgulsz jobban vagy a fiadén?
Természetesen a fiamén, de nem azért, mert anyaként elolvadok, hanem azért, mert a nézőtérről nem tudok segíteni… és aggódom, nehogy rossz legyen neki, ha véletlenül elrontja. Anyaként azért erős szorongást tudunk építeni magunkban, ez sokkal félelmetesebb!
A SunCity alatt nem zajlottak felkészítő beszélgetések otthon?
Egyáltalán nem! Nem akartam beleszólni, az ő dolga volt és a rendezőéjé. Csak a legvégén, az utolsó héten ültem be, és néztem meg, és hazafelé mondtam egy-két dolgot. Például ha megfog egy lángost, az milyen? Forró, hideg, zsíros, csúszik? Ilyen apróságokról beszéltünk aztán láttam, hogy megfogadta.
Beszéljünk még pár szót a színházpedagógiáról. Építenek rád, bevonnak itt a Magyar Színházban.
Nagyon fontos feladata a színháznak! Az, hogy a színház ne egy távolságtartó, kiöltözős, történelmi valami legyen, hanem személyes és mai élmény, ami a gyerekek gondolataira épít és nekik szól. Ha nem így van, akkor a gyerek soha többé nem lépi át a színház küszöbét, és teljesen igaza is lesz!
Az előadások, amelyekben jelenleg játszol a színházban, kortárs, modern darabok. Olyanok, amelyek talán ehhez a személyességre épülő színházfelfogásodhoz is közel állnak
Igen, bár egy 500 éves darabot is személyessé lehet tenni, például modern fordítással, modern színészi játékkal… A karmester szeretőjét nagyon szeretem, nem csak azért, mert nagyon nagy feladat ez az egyszemélyes előadás, hanem azért is, mert nagyon nagy utat lehet benne bejárni, fantasztikus mélységeket és magasságokat élhetek át benne. Az Utánképzés ittas vezetőknek is nagy kedvencem, mert egészen szélsőséges figurát játszhatom benne. Ráadásul mindenki végig a színen van, szóval nem hogy csapatmunka, de szinte csapatépítő tréning egy-egy előadás.
Szombaton, szeptember 22-én tartjuk a Színházak Éjszakáját. 14.00 órától és 14.45-től Szerepcsere Benkő Nórával címmel színházpedagógiai játékokat és helyzetgyakorlatokat mutatsz a nézőknek, a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel.
Sokféle játékot játszhatunk. Az akadémisták bemutatnak egy csomó helyzetgyakorlatot, improvizatív feladatokat. Például állsz egy buszmegállóban, egy órája vársz és feszült vagy, aztán valamitől megváltozik a hangulatod, ez egy érzelemváltós játék. Aztán elkezdődik egy lelkesült szerelmi jelenet, majd változtatunk rajta, mert valaki dühös lesz, vagy depressziós, de a szöveg ugyanaz marad, csak más lelkiállapotból kell tovább mondani. Esetleg egy hotelportáshoz érkeznek különböző vendégek: az ideges, az értetlen, a részeg, a sírós…ezerféle karakter van és mind eljátszható. Vagy a „zsebszöveg”, amikor idegen szöveget kell beépítened az alapszituációba. Isteni játékok! Most a nézők is kipróbálhatják az akadémistákkal együtt. Ha van kedvük beállni, tartsanak velünk!
(VJ.)