Nagy harcos és nagy küzdő halt meg, mert Berek Kati az volt. Mint egykori NÉKOSZ-os, az ötvenes évek legelején szocializálta magát a harcra, és úgy is maradt egész életében. Szerette magát a csapat elején tudni és megkereste a társakat ahhoz, hogy kövessék is.
A főiskola után a Nemzetibe szerződött, és az ő színpadi erejét, személyiségének hitelét használták fel ahhoz, hogy a kötelező szovjet darabokban emberformájú főszerepelőket lássanak a nézők. Vampilov, Szurov, de még Gorkij és Karinthy Ferenc sematikusra sikeredett szerepei is sokat köszönhetnek Berek Kati elképesztő színpadi erejének. Aztán elege lett abból, hogy Major Tamás ás Marton Endre párharcához idomuljon, és alapítóként bevállalta a 25. Színházat a semmiből. A politikai hátszelet bemérte helyette Gyurkó, ő meg ment, mert az ideológia és a művészeti koncepció is éppen az volt, amire vágyott. Harcos, kemény, metszően humoros, intellektuális és fiatalos. Igazán profi és ennyire magas szintről nem érkezett oda senki. Ebben is az első volt.
Addigra a versmondásban már kialakította a saját hangját. A hetvenes években már mindenki őt utánozta. Berek Kati az elsők között volt, aki értelmezte és nem elszavalta a verseket. A kortárs magyar költők a hangja előtt hevertek és sokat köszönhettek neki.
A 25.Színházban már rendezett is, amikor elege lett, egy időre visszatért a Nemzetibe, hogy aztán elege legyen az öltözői unalomból és elszerződjön vidékre. Győrbe, aztán Kecskemétre. Nem volt ez szokásban annakidején. Koszorús Nemzeti Színházi művészek megbántódni szoktak, nem vidékre menni dolgozni. Berek Kati ment és Lucifert játszott Az ember tragédiájában, Nádas Péter Takarításában Klárát és közben az István, a királyban Saroltot is, amitől legalább tényleg nemzedéktől függetlenül mindenki ismeri a nevét. Ilyen a színészsors. A rengeteg főszerep, a színházcsináló lendület eltűnik, de megmarad a rockopera. Persze, soha rosszabbat.
Kecskemétről vitték kórházba, amikor évtizedekkel ezelőtt agyvérzést kapott. Elképesztő erővel tanult meg újra beszélni és járni. Féloldalas győzelem lett, de mégis képes volt fellépni. Amikor meg már azt sem, szinte minden alternatív színház premierjén feltűnt a nézőtéren, mert tudni akarta, merre mozdul-fejlődik a színház.
Aztán már nem maradt több ereje.
A Nemzet Színésze volt, de megkaphatta volna a Nemzet Harcosa címet is. Így fogunk rá emlékezni.
(Szöveg: Sándor Erzsi)