“Csak sajnálhatom az elfecsérelt éveket, melyek alatt nem magával játszottam… Kedves, elnézést kérek, hogy magamról fecsegek, igen ritkák az olyan alkalmak, amikor kényszert érzek arra, hogy valakinek megmutassam az érzelmeimet… maga tudni fogja, érezni fogja, hogy mennyi hitelt érdemelnek zaklatottan mókás soraim… köszönöm, ha egy pillanatra is emberszámba vett. Szeretettel ölelem: Körmendi János
… szóval, ” Én ez alatt mit csinálok?” – kérdezi a rendezőt a kissé ideges Honthy, aki elveszni látszik az éljenző statiszta tömegben. „Te, mint Kossuth szerelme állsz a parton és integetsz!” – válaszolja Tihanyi Vilmos. „Csak nem gondoljátok, hogy Kossuth itt hagyja élete szerelmét? Ilyet nem lehet csinálni egy primadonnával!
Él bennem egy kép: hideg van, talán az év utolsó napja, kabátban, cigivel, némi piával nagyanyám és az emelet több lakója arcán legördülő könnycseppel halotti tort áll a szűk körfolyosón az elhunyt Honthy Hanna tiszteletére. Ekkor tudtam meg, hogy mi az az operett, hogy ki az a primadonna, és hogy Honthy Hannának hívják.
“Megúsztam!” – ez Kabos válasza a háborúra utalva, de a születésétől szorongó, túlaggódó színészben a félelem, a bizonytalanság most sokszorosára növekszik az 1919 utáni fehérterror, az erősödő antiszemitizmus hatására. Visszatér Nagyváradra, kezdeti sikerei színhelyére, ahol annyi boldog évet töltött el.
“Hogy hívnak, majomfejű? Kann Gyulának. És ezzel a névvel akarsz érvényesülni?” – így kezdődik az ismerkedés a Wesselényi utcai polgáriban két fiú között, akik azért foglalnak helyet az első padokban, mert oda a legrosszabbakat ültetik. Aki kérdez, Salamon Béla. Aki válaszol, a Kabos Gyula néven híressé váló komikus színész.
Egy nő, aki sem több, sem kevesebb, mint ahogyan megnyilvánul. Nem keresi az alkalmat, hogy mindenáron figyelmet generáljon. Pedig van egy-két fordulópont az életében, ami örökre elsodorhatta volna a színpadi jelenléttől. Főleg, mert semmi sem predesztinálja, hogy egyáltalán odakerüljön.
Ott tartottunk, hogy: Ebből mi lesz? A botrány mindent elsöprő gyorsasággal érik, hogy aztán a másnapi újságok címlapján illatozzon. Hirtelen kocsi fékez a művészbejárónál, Beöthy száll ki belőle, s anélkül, hogy az ott cigarettázó Csortosra egyetlen pillantást vetne, berohan a színházba. Intézkedik…
“Többé szóba se állok vele! Kivéve, ha majd szükségem lesz rá!” – kiáltotta Beöthy, miután Csortos Gyula, a magyar színművészet imádott – gyűlölt, de kétségtelenül egyik legnagyobb alakja megzsarolta és faképnél hagyta a színház igazgatóját.
Foglalkozása: Ágyúgolyó. És ez nem vicc! Kiss Manyi ugyanis a színpadot hagyta ott bűvész szerelméért, akivel egy árva szót sem tudtak váltani, mivel Alberto Uferini nem beszélt magyarul, Manyika viszont nem beszélt olaszul. De férjhez ment a mutatványos família tagjához, s eldöntötte, hogy a vándorcirkuszosok életét éli.
A szívkirálynő, Tolnay Klári szerelmi élete bőven ad alapot egy kis tere -ferére. Pedig akik ismerték állítják, Klárika hűvös, távolságtartó volt. Lehet, hogy ezért bomlottak utána a férfiak? Tolnay pályája elejétől, haláláig a csúcson volt, és csúcsra járatta a magánéletét is.