Takarásban – pmsz.habad.hu

Takarásban 21.

2017.03.01

Ágoston Péter beszélgetése TAHI JÓZSEFFEL – MÁSODIK RÉSZ

Ágoston Péter szavaival:
A Takarásban utolsó részében Tahi Józseffel folytatom a beszélgetést. Többek között kíváncsi voltam a főiskola utáni éveire, és arra, hogyan indult a pályája. A nyolcvanas évek végére, amikor Csiszár Imre igazgatása alatt el kellett hagynia a Nemzeti Színházat és Zalaegerszegre szerződött. Vagy amikor már a Magyar Színház tagjaként még mindig a Nemzeti Színházhoz szólt a szerződése. Úgy érzem, a sorozatnak méltó befejezése ez a beszélgetés!

Takarásban 20.

2017.02.22

Ágoston Péter beszélgetése TAHI JÓZSEFFEL – ELSŐ RÉSZ

Ágoston Péter szavaival: A Takarásban záró részeiben Tahi Józseffel beszélgetek. 1974-1978 között volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója Várkonyi Zoltán osztályában. Akik követték az előzőeket, talán emlékeznek rá; ez is az OLYAN akkori évfolyamok közé tartozik, amikor három párhuzamos színészosztály végzett. Ezekben a párhuzamos osztályokban volt Tóth Éva (aki ma József felesége) és Balkay Géza (Éva első férje).

Takarásban 19.

2017.02.15

Ágoston Péter beszélgetése RANCSÓ DEZSŐVEL

Ágoston Péter szavaival: “Dezső Felvidéken nőtt fel, Hetényben. Aztán Komáromban járta ki a gimnáziumot, az itteni színházban már ekkor játszani kezdett. Mai napig is visszavárják. 1991-ben elvégezte a Színház és Zeneművészeti Akadémia színész szakát Pozsonyban. Ezeken a felvideki területeken határontúli magyarként nem volt egyszerű élni. Szinte mindennaposak voltak a magyar- és cigányverések. 1991-től Magyarországon folytatták, feleségével. Megkérdeztem tőle, hogyan tudott, egyáltalán tudott-e asszimilálódni. Dezső elmeséli, hogyan és miért.”

Takarásban 18.

2017.02.08

Ágoston Péter beszélgetése BEDE-FAZEKAS SZABOLCCSAL

Bede-Fazekas Szabolcs következik. Sokáig egyáltalán nem tudta, mit kezdjen az életével. Komolyabb elhatározása a gyógypedagógiai főiskola volt. Sikertelen felvételije után a Nemzeti Színház Stúdiójába jelentkezett. Aztán Iglódi István vette fel osztályába a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1993-ban végzett. Iglódi hívta a Nemzetibe, de nem akarta pályáját itt kezdeni. Majdnem leszerződött egy másik budapesti színházhoz. Pontosabban le is szerződött, de Verebes István elcsalta Nyíregyházára. Itt rengeteg szerep jutott neki. Ezután mégis a Nemzetit választotta. Többek között arról kérdeztem, milyen a jó színdarab, milyen a jó rendező, milyen a jó színész. Mi történik akkor, hogy viseli, ha ezek a tényezők nem találkoznak.

Takarásban 17.

2017.02.01

Ágoston Péter beszélgetése DÁNIEL VALIVAL – MÁSODIK RÉSZ

Ágoston Péter szavaival:
“Dániel Valival történt beszélgetésem folytatása egy színháztörténeti kurzus 1965-től az ezredfordulóig. A Nemzeti Színház története úgy, ahogy Ő látta. Különös tekintettel kérdeztem a Zsámbéki-Székely féle művészeti vezetés időszakáról (ami közvetlen előzménye a mai Katona József Színház megalapításának), a Várszínház és a Nemzeti egyesítéséről és az ezredfordulóról, amikor a Nemzeti Színház Pesti Magyar Színház lett.”

Takarásban 16.

2017.01.26

Ágoston Péter beszélgetése DÁNIEL VALIVAL – ELSŐ RÉSZ

Ágoston Péter szavaival: “Takarásban következő két részében Dániel Valival beszélgetek. Édesapja tűzoltóparancsnok volt, így gyermekkora nagy részét egy tűzoltóállomáson töltötte. Ha a ‘régi Nemzeti Színházat’ említem neki, akkor ő nem a Hevesi Sándor, hanem a Blaha Lujza térre gondol. Pályája ugyanis akkor indult, amikor felrobbantották az ottani épületet. Azóta is kérdezi: vajon miért volt erre szükség? 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa és Gáti József osztályában. Aztán a minisztérium behívta és az elvtársak közölték Vele, hogy “az a megtiszteltetés éri, hogy a Nemzeti Színház szerződteti”. Erre azt válaszolta, hogy ezt meg kell beszélnie az édesapjával.

Takarásban 15.

2017.01.18

Ágoston Péter beszélgetése TÓTH ÉVÁVAL – MÁSODIK RÉSZ

Ebben a részben Tóth Évával folytatom a beszélgetést. Pályája indulásáról kérdeztem tovább. Arról a két kaposvári évről, melyet máig meghatározónak érez. Arról a két kaposvári évről, melyben Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás elhagyták az általuk országos elismertségű Csiky Gergely Színházat és a Nemzetibe avanzsáltak. Éva pedig maradt egy évig, Babarczy László igazgatása alatt. De miért érezte mégis úgy, hogy el kell jönnie onnan? Mi történt vele a Vígben, ahová Várkonyi Zoltán hívta, aki akkor hunyt el, amikor Éva odaérkezett? Hogyan vezetett az útja abba a Nemzeti Színházba, amit Zsámbéki Gábor – korábbi igazgatója – nem felhőtlen körülmények között hagyott el. Hogyan kezelte az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket, melyek érték őt? Mesélt Az ember tragédiájáról, Bubikról, Sinkovitsról, Agárdyról. Életekről, halálokról, barátságokról, szerelmekről – hol mosolyogva, hol pedig meghatódva. Az ezredfordulóról, amikor a Nemzeti Színházból Pesti Magyar Színház lett. Éva megtisztelő őszinteséggel mesél életéről, melyhez szorosan kötődnek az elmúlt négy évtized legfontosabb színháztörténeti eseményei. Én pedig hálás vagyok neki, hogy ezt megmutathatom önöknek!

Takarásban 14.

2017.01.11

Ágoston Péter beszélgetése TÓTH ÉVÁVAL – ELSŐ RÉSZ

Ágoston Péter szavaival: “A TAKARÁSBAN olyan beszélgetések következnek, amelyek színháztörténeti értékűek.
Tóth Éva következik. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Vámos László osztályában. Már ebben az évben a Film, Színház, Muzsika címlapján volt. Mellettük még két színészosztály kapott diplomát. Marton Endréhez járt Balkay Géza, Éva első gyermekének édesapja. Várkonyi Zoltánhoz járt Tahi József, aki mai napig Éva férje.

Takarásban 13.

2017.01.04

Ágoston Péter beszélgetése SZATMÁRI ATTILÁVAL

A következő TAKARÁSBAN Szatmári Attiláról szól. 1994-ben végzett az akkor még Nemzeti Színiakadémián. Sokaktól, sokféle történetet hallottunk már erről az akadémiáról. Amiben viszont mindenki egyetértett: évtizedekkel ezelőtt erősen belevésték a növendékek fejébe a színpadi fegyelmet. Szatmári Attila jó példa erre. A legnagyobb káosz közepén is igyekszik méltón viselkedni. Rajong az anekdotákért, fontosnak tartja azokat. Talán ezek miatt, páran régivágásúnak látják őt.

Takarásban 12.

2016.12.27

Ágoston Péter beszélgetése TÓTH SÁNDORRAL

Ágoston Péter szavaival:
“Valaki azt mondta róla, hogy a Rejtő utcai művészbejárót csak úgy tudta elhagyni az előadás után, ha átverekedte magát az őt váró nők csoportján. 1992-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Huszti Péter tanítványaként. Igazán jó kedélyű ember, hatalmas játékkedvvel. Amikor énekel, olyan, mintha soha nem akarná abbahagyni. Ha mégis abba akarná, csak azért, mert motorozás közben kényelmetlen énekelni.”