Mindössze két napig, május 22-én és 23-án látható Budapesten a Soproni Petőfi Színház előadása, a Hippolyt a lakáj. A rendezőt, Eperjes Károlyt kérdeztük.
Voltál egy nagysikerű és újragondolt filmben Hippolyt, az eredeti előadást megrendezted többször is, és most mégis belevágtál újra. Van valami elintézetlen ügyetek, amiért újrakezded?
Amikor a szerzők megírták ezt a darabot, nem bízták magukat a véletlenre, és két világsikert építettek össze, nagyon ügyesen. Ez a darab ugyanis két Molière klasszikusból tevődik össze. Egyrészt benne van az Úrhatnám polgár, másrészt a Tartuffe. Az az elképzelésem, hogy mind a két Molière darab kerüljön a Magyar Színház repertoárjába, és ennek talán éppen a Hippolyt, a lakájjal lehet megágyazni. A néző úgy élvez egy igazán klasszikus művet, sőt kettőt, hogy közben azt hiszi, egy habkönnyű, zenés polgári vígjátékot lát, ami egyébként rendszeresen közönségsiker, népszerű és ez sem elhanyagolható így évad végén a színházban.
Ezek inkább esztétizálós válaszok, én meg a személyes érintettségedre lettem volna kíváncsi. Van olyan?
Játszanám újra szívesen, ha valaki megrendezné. Megpróbáltam rábeszélni a Verebes Pistát, de sajnos nem állt kötélnek. Klasszikusokat szeretek újrajátszani, és Schneider úr még nem is voltam. Az is fontos szempont volt, hogy remek színészi feladatokat tudtam adni a végzős osztályomból hat fiatalnak. Sok szempontból kiváló tanagyag a Hippolyt. Markánsan kell karaktereket játszani, pontosan kell poentírozni, és nem szabad ráülniük a sikerre. Viccesnek lenni meg egyenesen tilos. Ha mindenki jól dolgozik, akkor mindenkinek öröme van. A diákoknak, Reviczky Gábornak és a nézőknek is.
Van Csortos, van Kabos – az ember a szerepeket is az egykori színészekkel azonosítja, van Schneiderné…
…van az országgyűlési képviselő, a KisMakáts meg a nagyMakáts, ezek kitűnő feladatok. Nem szeretek direkt aktualizálni, de mindenki azt gondol, és arra asszociál, amire csak akar. Ha nem akar, nem fog. De köztünk szólva ez elkerülhetetlen.
Adott egy múzeumi polgári vígjáték, amelyről le kell törölgetni a port és már kész is?
Ha jól töröljük le a port, akkor ezek a remekül megírt szövegű karakterek mind felismerhetőek lesznek a mában. A nézők mind ismernek ilyen embereket vagy esetleg ők maguk is ilyenek. Bár ezt ritkán vallja be magának az ember. A néző szórakozik és ráébred a tanulságokra. Számomra mindig ez a legfontosabb.
Hippolyt áll hozzád közelebb vagy Schneider úr?
Amikor a film készült, eredetileg a Schneider úrra kértek fel. Akkor lettem Hippolyt, amikor kiderült, hogy Darvas Iván nem akarja eljátszani, mert úgy érzi, Csortos után már minek. A rendezővel, Kabay Barnával elbeszélgetve végül hatalmas örömmel vállaltam el a Hippolytot. Pedig Schneider úr a hálásabb szerep, de nem bántam meg.
Most Reviczky Gábor és Horváth Zsuzsa Schneiderékje mellett Savanyú Gergely fiatal soproni színészre bíztad Hippolytot. Merész húzásnak tűnik.
Nem olyan fiatal. Tíz éve van a pályán, Kaposváron Babarczy László tanítványa volt, ami nekem sokat jelent. Amúgy éppen annyi idős, mint én voltam, amikor a filmben játszottam, tehát még veszélyesebb a nőkre, ami a Hippolyt esetében nagyon is fontos szempont.
Ismered a mai magyar társadalom Hippolytjait vagy Schneidereit, akár Makátsait?
Hát persze! Hány ilyen házasság van, ahol a feleség rácsücsül a férjre, és az levegőt sem bír venni, nem hogy azon gondolkodjon, milyen lehetne az élete. Hány embert mutassak neked, aki Tartuffe-kodik csak azért, mert nincs a helyén. Képmutató lesz és farizeus. A Kabay Barna-féle filmben Hippolytot a végén megfürdetik az új polgárság pocsolyájában. Megérdemli a sorsát az a tanárember, aki csak azért lesz komornyik, mert gazdag akar lenni, pénzt akar keresni. A Tartuffe-ök előbb-utóbb megbűnhődnek.
Szöveg: serzsi
Fotó: Semsei Eszter