Monarchia – grandiózus történelmi táncelőadás a Magyar Színházban

monarchiakep10
Kép forrása: mnte.hu

A kultura.hu online kulturális magazin a következő írással tisztelgett Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus által megálmodott nagyszabású előadás, a Monarchia előtt:

“Ezentúl, ha olyan külföldi vendégem jön, aki az átlagosnál kicsit mélyebben tervezi megismerni ezt a bűvös-zaklatott, nehezen feledő, nehezen engesztelődő népek lakta világot Bécstől Lvovig, Krakkótól Temesvárig, és érzékenységet mutat a tánc világa iránt, akkor bizonyosan elküldöm megnézni a Monarchiát. Egy olyan ambícióval készült előadásról, mint a Zsuráfszky Zoltáné, ennél nagyobb dicséretet nem lehet mondani. Grandiózus vállalkozása, a távolról egyre színtisztább aranykornak látszó félszázad (1867-1914/1918) táncszínházi eszközökkel történő, reprezentatív bemutatása sikeresen abszolváltatott. (…) Az alkotói-játékosi kar létszáma közelíti a százat. E hadseregnyi ember egy egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, látványos és érzékeny produkció részese.

Götz Béla díszletét borostyán szegélyezte fakeretbe illesztett, hatalmas képeslap-reprodukciók uralják: brassói, selmecbányai, besztercei utcaképeket vélek felfedezni közöttük. Megjelenik az uralkodói pár arcképe is: Ferenc József és Sissi mintha a dédmama vitrinjéből emeltetett volna a színpad magasába. Zsuráfszky saját koreográfiái mellett élő és halott pályatársai remekeit is beemeli e grandiózus intarziába, gondosan vezetve a Monarchia etnikai térképén. A különféle magyar vidékek mellett osztrákok, csehek, lengyelek, gorálok, szlovákok, románok, bunyevácok, huculok, zsidók, cigányok, románok táncaival, zenéjével találkozhatunk.

Mozgunk társadalmi és történelmi vetületben, önálló képekben idéznek meg emblematikus műalkotásokat (Szinyeitől, Csontvárytól, Madarásztól, Izsó Miklóstól) is. Látunk nemesi bált, paraszti ünnepet és toborzót, csárdát és siralomházat. Az egyéni és a kollektív sors hajdani kulcsjeleneteit. Háborút, békét, menyasszonyt és özvegyet, pandúrt és betyárt, urat és szolgát. Zsuráfszky roppant tempóban sorolja képeit, és közben véleményt is formál; nem tolakodón, csak érzékenyen, finoman. Humorral és drámai érzékkel ábrázolja ezt a vonzó és nehezen értelmezhető kort, amely az utána következő, különféle színű poklok rémisztő tükrében valóban egyfajta édenként csillog a múló időben.”