A Pesti Magyar Színház már számos esetben bizonyította, hogy társadalmi szerepvállalásával sokat tesz az elesettekért, a kisebbségben, illetve betegségben élőkért, és műsorpolitikájával felhívja a figyelmet egy-egy hátránnyal élő embercsoportra, majd amennyire lehetséges, igyekszik őket az egészségesekkel azonos helyzetbe hozni.
Ezt a tevékenységet erősíti a Magyar Színházban 2017. szeptember 29-én bemutatandó Naptárlányok című vígjáték is, amelynek rendezője Tallós Rita, színművész-rendező.
– Miért pont a Naptárlányok?
– Másfél éve megrendeztem a Royal Orfeumban az Anyád kínja című előadást, amit megnézett Zalán János és akkor kezdődött az a beszélgetésünk, amelynek a végén felkért, hogy rendezzek nála is. Gondoltam egy merészet, és a Naptárlányokat ajánlottam a színház igazgatójának. Olvastam a forgatókönyvet, láttam a filmet Helen Mirrennel és beindult a fantáziám.
Tim Firth színművének nyersfordítását Deres Péter dramaturg műfordítássá dolgozta át, azután együtt átnéztük és a fejemben lévő szereposztásra szabtuk.
– Miről szól neked ez a jól ismert történet?
Ezek a túlnyomóan konzervatív, vidéki nők képesek túllépni a saját határukon, ezzel meglepve a környezetüket és saját magukat is.
– Sztárszereposztást kaptál. Nagyjából ilyet képzelhettél, nem?
– Pontosan. Amikor olvastam a darabot Hegyi Barbarát és Igó Évát láttam magam előtt. A szereposztásnál arra is figyelnem kellett, hogy a szereplők kompatibilisek legyenek egymással, tehát korban, habitusban, humorban, kémiában passzoljanak egymáshoz a színésznők.
– Szerepet játszik az a rendezésedben, hogy te magad is gyógyult érintett vagy?
– Nem tudom. Ezen nem gondolkoztam. Tudatosan nem foglalkozom ezzel. Jobban érdekel az, hogy megmutassam a nézőknek a karakterek fejlődését. Honnan indulnak érzelmileg, azután jelenetről jelenetre hová és hogyan jutnak el.
Szeretem ezt a darabot, mert ismét nőkkel dolgozhatom. Az Anyád kínja is női darab, ott négy remek színésznőt rendezhettem.
Azt szeretném, ha a nézők velünk együtt felülnének az érzelmi hullámvasútra, amin lehet nevetni és szabad sírni.
– Milyen hangulatúak a próbák?
Nincsenek látomásaim, és nem akarok rájuk erőszakolni semmit. Abban bízom, hogy a nézők megérzik azt a jó hangulatot, amiben az előadás született, és jól fognak szórakozni. Nemcsak a próbákon, hanem a naptár és a kampányfotók készítésekor is kiderült, hogy nagyon jól állunk egymásnak-egymáshoz, és biztos vagyok abban, hogy a nézők is megérzik ezt, hatni fog rájuk és szeretnek majd bennünket.
– Kiknek ajánlod a Naptárlányok előadást?
Bátran mondhatjuk, hogy ez egy feminista darab, a szó legnemesebb értelmében. Ez a vígjáték minden nőnek szól húsztól százéves korig. És természetesen minden férfinak is szól az előadás.
A világ huszonöt országában játszott előadás jelképe a napraforgó, és ezzel a virággal a civil összefogáson túl a rákbetegségek elleni küzdelemre is szeretnénk felhívni a figyelmet. A naptárt a színésznőkkel már elkészítettük, így azok, akik eljönnek az előadásra, megvásárolhatják, hazavihetik, és nézegethetik egész 2018-ban, ráadásul úgy, hogy közben egy jó célt is támogatnak vele, mert a színház is segíti az adománygyűjtést a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központja tornatermének és meditációs szobájának berendezéséhez.
Szöveg: Sári Edina