A próba előtt vagyunk. Gyűlnek a színészek és köztük színházunk érces hangú ügyelője, Csepeli Sándor. Az előadásban debütál. Igen, szerepet kapott a színpadon – egy szovjet századost alakít a darab végén. Sanyi lábán gumicsizma, “nagyapám ebben ásta fel a kertet…” Röhögés.
Elindul a próba. Méghozzá egy parókapróbával. Csorba Niki kopasz fejtetős, oldaltincses póthajat mutat Lengyel Ferencnek, a rendezőnek, szóba kerül Major Tamás. “Nem volt rajta paróka, a saját kopasz fejével játszott – emlékezik Csepeli Sanyi, aki már akkor is e színház falai között dolgozott. Major fontos, ő játszotta a tizedesben Albertet, akit most Eperjes Károly alakít. Lengyel Feri bozontos szemöldököt rendel Nikitől a paróka homloki részének peremére. Alakul a legendás Major-külalak.
A hatos jelenettől kezdenek. Nyilasok a földön térdelve pénzt számolnak. Takács Géza (Grisa) már folyékonyan beszél oroszul. Bede-Fazekas Szabolcs, mint tizedes, Eduárdhoz (Fillár István) fordul: “Megmondanád, hogy miért?” “Még nem…” mondja Fifi, mert nem emlékszik a pontos szövegre. Itt jegyzem meg, hogy alapvetően kétféle színész létezik. Az egyik előre tudja a szöveget. A másik a szituációhoz köti. Utóbbiak vannak többségben…
“Sok megtorpanás volt, de látszik, hogy merrefelé megyünk” – összegzi Lengyel Ferenc.
Fotó: Zsigmond László, Magyar Színház