A próbaterem arra jó, hogy látszik, mit csinál a színész, ha kilép a jelenetből. Látszólag nagy léptekkel elrohan, hogy tegye, amit a színpadon mondott (“Gyere, Albert, mutasd meg a jelmezeket”) valójában leül a takarásban és a végszavára vár. Csodás dolog a képzelet!
És szőrök újra. Lengyel Ferenc nagy tálca álszakállt és bajuszt rendel, hogy a színen legyen miből válogatnia a tizedesnek meg a többieknek. De mi legyen a tükör? “Ezt én megoldom” – mondja Eperjes Károly, és már mutatja is, hogyan fogja a jelenet alatt lepakolni a poharakat, és emeli fel a tálca hátulját tükörnek. A többiek abban a pillanatban játszani kezdenek a tükörrel. A mozdulatok összehangolása precíziós feladat, a színészeknek meg kell beszélnie, ki merre mozduljon a színpadon, hogy ne takarják és ne akadályozzák egymást a jelenetben. Igazi csapatmunka!
Jelenetváltás. Géza fürgén felpattan, az utóbbi félórában a takarásban ült, már játszana. Gémes Antos még csak a színpadi pozíciója felé halad, de a kezét már felemeli, hiszen amint színre lép, ő lesz a fogoly nyilas parancsnok. Bede Szabi a színpad eleje felé halad (parókás öregember álruhában), de olyan lassan, hogy optikai csalódásnak tűnik. Csepi hóna alá csapja a gramofont. Remek mozdulatok – ezeket viszont fogjuk látni A tizedes meg a többiek bemutató előadásán is.
