Címke: Harisnyás Pippi

Nyílt levél Harisnyás Pippi barátainak

2018.09.12

Kedves Elsős!

A szüleid, a tanáraid, a testvéreid – ha vannak -, az uncsitesók, a családodban a nagynénik, nagybácsik, keresztmamák vagy bármilyen mamák, a nagyszüleid, sőt ha vannak, a dédszüleid is, mind-mind el fogják mondani neked, hogy iskolásnak lenni komoly dolog.

Hogy neked mostantól feladataid lesznek, házik és szorgalmik, hogy elkezdődött a majdnem nagybetűs élet, amiben már minden számít. Ilyeneket fognak mondani neked, és közben teljesen elfeledkeznek arról, hogy

• ők sem tudták hetekig leírni a nyolcas számot.
• nem kaptak minden nap piros pontot
• feketét viszont kaptak, mert beszélgettek és játszottak a pad alatt
• ők sem voltak kitűnő tanulók (jó, némelyikük talán)
• ők sem ették meg a suliban az ebédet
• utálták az iskolaköpenyt (mert akkor még volt)
• utáltak köszönni idegeneknek
• otthon felejtették a füzetüket, a tolltartójukat
• összekeverték a napokat az órarendben
• csak azért nem nyomogatták a tabletjüket, mert még nem volt föltalálva
• nem szerettek minden este megfürdeni
• elolvadt a zsebükben a dugicsokoládé
• elvesztették a tornacipőjüket
• néha füllentettek, nem is kicsiket (tisztelet a kivételnek)
• kutyát szerettek volna vagy macskát, vagy hörcsögöt, de mindenképpen majmot!
• és nem nagyon akartak lefeküdni aludni, időben.

A felnőttek mindannyian és mindig elfeledkeznek arról, hogy ők is Harisnyás Pippi szerettek volna lenni. Majmot tartani, sütni-főzni, lódítani, betörőket kicsinálni. Fütyülni a szabályokra, rendetlenkedni és közben mégis okosodni csak úgy az élettől.

Harisnyás Pippi az a gyerek, aki te is szeretnél lenni, ha nem tudnád, hogy te már egy komoly elsőosztályos vagy. Szeretnél rosszgyerek lenni, de már tudod, hogy az sem annyira egyszerű, mint a könyvekben, vagy mint a színházban.

Ezért gyere el, nézd meg és ismerd meg a Magyar Színházban Harisnyás Pippit. Ha megismered, meg is fogod érteni, miért lehet ő éppen olyan amilyen, és te mégis miért vagy más.

Pippi a legszabadabb és legvadabb városi lány, akit csak el tudsz képzelni, de mégsem cserélnél vele.

Ha eljössz a Magyar Színházba megérted, hogy miért. A titok itt van, ebben a részletben:

– Jó, jó, de úgy értem, anyukád vagy apukád nem lakik itt?

– Egyáltalán nem – vigyorgott Pippi.

– Akkor ki mondja meg neked, mikor kell lefeküdni este, meg ilyesmi?

– Én mondom meg magamnak – felelte Pippi – Először egészen szelíden mondom, és ha nem fogadok szót, akkor már erélyesebben mondom, és ha még az sem segít, akkor jön a haddelhadd, értitek?

Pippi neveletlen, rakoncátlan, de a szíve mégis a helyén van, és elragadó természetességével meghódít mindenkit. Meglátod, téged is. Egy kicsit hasonlíts rá, de ne egészen. Te mégis csak te vagy!