Holnapelőtt képgaléria
Egy pincében egy katasztrófa után három ember van összezárva. De vajon egyformán akarják ezt? Mindenki túlélő, vagy van, aki fogvatartó? HOLNAPELŐTT – offline thriller a Magyar Színház Sinkovits színpadán.
Címke: Horváth Illés
Holnapelőtt – werkfotók a plakátfotózásról
Izgalmas képeket kaptunk a Holnapelőtt plakátfotózásról, amelyekből megtudhatjuk a kulisszatitkokat, vagyis megismerhetünk sok mindent, ami nem kerül a képre.
A Holnapelőtt plakátjára az előadás egyik ikonikus jelenete – a Ponyvaregény – megidézése került, és persze Elvis Presley is felbukkan valamiképp.
Fotók: Juhász Éva
HOLNAPELŐTT – olvasópróba (képgaléria)
Vajon mi van akkor, ha nem tudjuk eldönteni, bezárva vagy szabadon jobb nekünk? Mi tehetnek velünk, de nélkülünk? Új magyar darab születik a Magyar Színházban, a címe HOLNAPELŐTT, rendező Horváth Illés, szereplők: Gémes Antos, Kovács Panka és Csiby Gergely, bemutató: 2019. október 5.Read More
HOLNAPELŐTT
Horváth János Antal – Horváth Illés – Deres Péter:
HOLNAPELŐTT
apokaliptikus bújócska
Az előadást 16 éves kortól ajánljuk.
Hossza: 1 óra 30 perc, szünet nélkül
Az előadáshoz színházpedagógiai foglalkozás igényelhető!
Bemutató: 2019. október 5.
Egy fiatal lány ébred fel egy szobában, amiben sosem járt korábban. A füle zúg, teste remeg, ruhája átizzadt. Hirtelen valami megérinti a vállát. Sikítva fordul meg, hogy egy ismerős szempárral találja magát szemben. De itt az ismerősből idegen lesz, az idegenből ismerős; senki nem az, akinek látszik és nem lehet tudni, hogy biztonságosabb: szabadon vagy bezárva.
A Holnapelőtt új magyar darab, amely az Európai Színházi Konvenció (European Theatre Convention) Ifjú Európa III. elnevezésű projektjének keretein belül jön létre. Színházunk két külföldi partnerszínházzal, a Karlsruhei Városi Színház, illetve Pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházzal együtt hozza létre az előadást; így a projekt végén három olyan színmű születik, amelynek témája közös, világa viszont sajátos.
|
Miklós: GÉMES ANTOS Kinga: KOVÁCS PANKA Norbi: CSIBY GERGELY |
| Díszlet – Jelmez | GÁLVÖLGYI ANETT, MIOVÁCZ MÁRTON | |
| Világítástervező | VAJDA PÉTER | |
| Dramaturg | HORVÁTH JÁNOS ANTAL | |
| Zene | ZSÁGER–VARGA ÁKOS | |
| Koreográfus | HORKAY BARNABÁS | |
| Súgó | BALÁZS ÉVA | |
| Ügyelő | HARGITAI BÁLINT | |
| Rendezőasszisztens | JUHÁSZ ANDREA | |
| Rendező | HORVÁTH ILLÉS mv. |
Videó: Koblicska Örs és Rónai Domokos
Karakterfotók a plakáthoz (Fotó: Juhász Éva)
Olvasópróba (videó Rick Zsófi)
W. H. O. – különleges bemutatóra készülünk a Magyar Színházban
Hogyan látják magukat a fiatalok, hogyan tudják berendezni az életüket egy olyan világban, ahol nincsenek felnőttek – talán egy apokaliptikus katasztrófa miatt? Hogyan képesek egymással kommunikálni, túlélni, amikor nincs fölöttük szülői kontroll?
A W.H.O. új magyar darab, amely az Európai Színházi Konvenció Ifjú Európa III. elnevezésű projektjének keretein belül jön létre. Színházunk két külföldi partnerszínházzal együtt hozza létre, a végén három olyan előadás születik, amelynek a témája közös.
Deres Péter – Horváth Illés: WHO
Rendező: Horváth Illés
Bemutató: 2019. október 4.
—
The W.H.O. job title New Hungarian piece is part of an international production. Pest Magyar Theatre joined the leading project of ETC, the Young Europe III. Within the framework of the project, we will create a performance with two partner theaters, the Bratislava National Theater and the Badisches Staatstheater Karlsruhe, the text of which will be written on a common theme by dramatists delegated by the three theaters. Then the brand new piece created in each theater and will be presented by young actors in the theater, which will ultimately lead to 3 new stage performances. In 2020, the project’s productions will take place at a Graz festival.
The Hungarian play’s playwright is Péter Deres, dramaturge of Pesti Magyar Theater, and the production will be directed by Illés Horváth in the autumn of 2019. The theme of the piece is how young people see themselves and how they can equip their lives in a world where there are no adults – perhaps because of an apocalyptic disaster. How can they communicate with each other, survive when there is no parental control over them?
Deres Péter – Horváth Illés: WHO
Director: Horváth Illés
Premiere: 4. October 2019.
Tanulni kéne a kutyáimtól – Beszélgetés Végh Péterrel
Végh Péter egy kissé szögletes, megrögzötten szabálykövető hivatalnokáot alakít a Folytassa, Ciceró! bohózatban, a Magyar Színházban. A premier után nem csak erről, de a szakmai összetartásról, a régi színházi iskola törvényeiről, és egy kicsit a civil életéről is beszélgettünk vele.Read More
Folytassa, Ciceró! – riport a premierről (videóval)
Az évad első premiere volt a Folytassa, Ciceró! – egy bohózat, amely pikánsan és kicsit csípősen ábrázolja a minisztériumi tisztviselők életét, karrierizmust és szerelmi vágyakozást. Az előadásról és a fogadtatásról beszél Horváth Illés rendező, Végh Péter, Hartai Petra és a közönség.
Takács Géza 65 fokos szöge – belestünk a Folytassa, Ciceró! próbájára
Olyan instrukció nincsen, hogy “Géza, itt most a meglepetéstől menj le hídba, vagy esetleg a testeddel a színpadhoz képest zárj be 65 fokos szöget”. – Szegény rendező ilyet nem mondhat még akkor sem, ha egyébként talán az eszébe jut. Leszámítva azt az esetet, ha a rendező Takács Gézával dolgozik. Mondani persze akkor sem mondja, de arcizma sem rezdül, amikor Géza rendre olimpiai „C” elemeket iktat a karakterábrázolásba.
Ilyen ember nincs is! – hümmögné a néző maga elé a nézőtéren, de hát éppen látja, hogy van. Mert nem az az érdekes, hogy Takács Gézát a mozgáskultúrája voltaképpen rajzfilmszínészi, hanem az, hogy minden úgy természetes és magától értetődő, ahogyan az látszik. A Folytassa, Ciceró!-ban Cyprien Gaudet éppen ilyen. Szélsőséges érzelmekhez szélsőséges gesztusok járnak és a dőlésszöge, a gravitációval való ellenkezése, a légben való közlekedése, minden tökéletesen hihető és emberi. Gaudet úr politikus, és mint ilyen, minden pillanatban az életéért küzd. Nem az életben-, hanem a hatalomban maradásáért. És ebben a harcban – mint ismeretes – minden megengedett, mint a szerelemben. És éppen erről a két dologról van szó a Folytassa, Ciceró!-ban.
Horváth Illés nem bohózatot rendez, mert ha azt rendezne, akkor patronokat pukkasztgatna, és a nézők hervadtan üldögélnének a zsöllyékben, hiszen minden patron már régen elsült, valamikor az ősidőkben. Horváth Illés jól tudja, hogy bohózattá lenni nem eszköz, hanem cél. Előadást kell rendeznie, valódi élettel megtámasztott sorsú és karakterű emberekkel, akiknek a szélsőséges helyzetük és az abban való kapálózásuk lesz majd féktelenül mulatságossá. Azáltal, hogy mindenki a szemünk előtt lepleződik le. A kisstíl éppen úgy, mint a nagyvonal. Egy bohózatban természetes, hogy az előző jellemzi a feddhetetleneket és a másik a feddhetőket.
Jószívű és szerelmes strici, erotikus kényszerpályára került színésznő keresi a boldogságát ebben a darabban a többiekkel együtt.
Takács Géza koreográfiájának tökéletes ellentéte Végh Péter és az általa kockára szabott hivatalnok. Végh Péter viszont azt tudja megmutatni, milyen az, amikor a fortyogó tűzhányó tetejét megpróbálják leukoplaszttal betapasztani. Persze ezt sem lehet instruálni. A szenvedély az is csak olyan dolog, ami van vagy nincs. Na, itt van.
Azt se lehet kérni Hartai Petrától, hogy igazat hazudj. Petra csak úgy tudja, milyen az, amikor az ember igazat mond a színpadon, még akkor is, ha a megírt szövege szerint torkaszakadtából hazudik.
Mindennek a tetejében időről-időre megérkezik Gémes Antos, aki hol ügyeskedő, majd a hatalom által satuba szorított nyilvánosház tulajdonos, hol pedig daloló narrátor már-már brechti mélységekkel. Azt sem lehet feltétlenül instruálni, hogy a politika minden napvilágra került szemetét majd veled, a kisemberrel viteti el, mindenért téged tesz felelőssé. Erről is csak beszélni lehet.
További képek az előadásról (galéria)
Kérni meg azt lehet, hogy mindez legyen tele energiával és életörömmel. Ááá, az életörömöt sem lehet kérni, az is csak úgy van. Mindennek ellenére.
szöveg: serzsi
kép: Juhász Éva
Horváth Illés gondolatai színházról, rendezésről
A héten tartjuk a Folytassa, Ciceró! házi főpróbáját – ez a három felvonásos szatirikus érzékiség lesz a 2018/2019-es évadunk első premiere szeptember 21-én. A következőkben a rendező, Horváth Illés gondolatait idézzük színházról és rendezésről.
Céltudatos aktivitás- beszélgetés Horváth Illéssel
A színház feladata érzelmeket kiváltan, hiszen akkor tudjuk, hogy élünk, ha érzünk. Az együttérzést megélni olyan, mint a szerelmet – ezt szeretné a Balta a fejbe rendezője megmutatni a nézőknek. Horváth Illéssel színház és film kapcsolatáról, népjóléti intézkedésekről és közönségnevelésről Proics Lilla beszélgetett.
Hogyan került a Pesti Kitérő a Pesti Magyar Színházba?
Egyszer beszélgettünk Zalán János igazgatóval arról, hogy a színháznak közösségi helyként is kellene működnie, én pedig örömmel kezdtem dolgozni azon, hogy olyanok is jussanak el hozzánk, akik eddig azt sem tudták, hogy létezik ez az épület.
Ez jól hangzik. Hogyan fogtál bele, miért éppen ez lett ennek a fajta nyitásnak az egyik első eleme?
Nyáron, egy kisfilm forgatásán megismertem Horváth János Antalt, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen filmdramaturg szakra jár. Összebarátkoztunk, meséltem neki a terveimről és felvetettem, hogy csináljuk együtt. Később csatlakozott hozzánk Dobos Evelin is, aki szintén az egyetemen végzett műsorkészítő szakon. Azóta Jancsi a színház állandó munkatársa lett, több fronton is nagy segítségemre van.
Mennyire voltak meg ehhez a technikai adottságok? A vászon például megvolt már korábban?
Igen. És az egész épület jól vizsgázott. Amikor először lediktálták, hogy milyen technika kellene, kicsit megrémültem, de kiderült, hogy minden igényt maximálisan teljesíteni tud a színház és a szakemberei. A mesterszakosok diplomafilmjeinek októberi vetítése volt a pudingpróba, a diplomamunkák már kipróbált rendszerben kerültek a közönség elé.
Neked hogy tetszettek ezek a kisfilmek?
Érezhetően egy iskolát képviselnek, hasonló ízlésvilág, fogalmazásmód, ritmus. A most végzős 6×6-osok, azt hiszem, érzelmesebb filmeket csináltak, ami hozzám sokkal közelebb áll. A Légmell és a Szép alak című filmek például egy életre bennem maradnak. Gyönyörű filmek. De nem szeretném játszani a filmesztétát, én csak megszerveztem ezeket az eseményeket.
A vetítés után Hajdú Szabolcs beszélgetett a rendezőkkel. Rendkívül tapintatosan és figyelmesen.
Alapvető szándékunk volt, hogy legyenek szakmai beszélgetések, amelyek elmélyítik, rétegzettebbé teszik az estét. Az egész Pesti Kitérő alapfilozófiája a diskurzus, a találkozások, az együttlét lehetőségének a megteremtése. És öröm volt látni a nagy létszámú fiatal közönséget, akik érdeklődve tartottak az eseménnyel.
Képek az olvasópróbáról (fotó: Juhász Éva)
Látványos az aktivitásod ebben az évadban, és a közönség, akit a Pesti Kitérőben láttam, tényleg más volt, mint akiket egyébként szoktam nálatok látni.
Igen, és bevallom, van ebben az aktivitásban egyfajta céltudatosság: nemsokára rendezni fogok itt (az interjú a Balta a fejbe próbafolyamatának kezdete előtt készült), és szeretném a színházat megmutatni, legalizálni efelé a szubkultúra felé is. Ez nem megy egyik napról a másikra. Összetett feladat, ami nagyon sok munkát igényel.
Az első rendezésed a Köztársaság volt. Miért éppen ezzel a Szálinger Balázs-drámával dolgoztál?
Halálosan beleszerettem a szövegbe. Ráadásul akkoriban színészként kezdtem hitehagyottá válni, ami nekem tulajdonképpen identitásválság volt, hiszen egészen addig mást sem csináltam, az volt az életem. Az anyag adta a löketet, hogy megpróbáljam, mert olvasva láttam magam előtt egy előadást. A bemutató után egy gyakorlott színházi ember megkérdezte, mennyire sikerült megvalósítani, amit elgondoltam, azt feleltem, 93%-ban – abban maradtunk, ezzel elégedett lehetek.
A Balta a fejbe című előadást is látod? Mi fogott meg ebben az anyagban? Lőrinczy Attila drámája eléggé más, mint a Köztársaság.
Igen, most is látok egy jó előadást. A darabválasztásban közrejátszott ugyanaz, amiért a Pesti Kitérő sorozatba is belevágtam – benne van a lehetőség egy olyan progresszívebb előadás létrehozására, ami a fiatalabb nézők érdeklődését is felkeltheti. Azóta persze sokat foglalkoztam az anyaggal, és pontosan tudom, mit szeretnék vele mondani.
Miért te vagy ebben a társulatban a szerencsés, aki kitalál valamit és csinálhatja? Nem mondom, hogy ne lettél volna proaktív, vagy ne lenne benned ambíció, de biztos másokban is van.
Szerénytelenség lenne azt mondani, hogy megdolgoztam ezért? Vidéki egyetemen végeztem, onnan vidéki színházakhoz vezetett az út, amelyeket nyughatatlanul váltogattam, majd a Pesti Magyar Színház társulatának lettem tagja. Itt készült egy Frankenstein című előadás, amelynek Orlai Tibor volt a produkciós partnere. Ennek az ismeretségnek köszönhetően két évvel később Tibor bizalma és támogatása révén létrejöhetett a Köztársaság Zsámbékon, majd a Trafó nagyszínpadán. Annak szakmai és közönségsikerének eredménye ez a helyzet. Zalán János, a Magyar Színház igazgatójának nyitottsága és motiváltsága persze kell hozzá. És meg is van. Egyébként voltak nagy fordulatok az elmúlt két-három évben. Nemrég még nehéz lett volna elképzelni, hogy ilyen klassz dolgokat hozhatunk létre.
Derék és ambivalens vállalás.
Terheltté teszi az egyébként nagyszabású terveket, ahogy kinéz az épület, illetve ahol elhelyezkedik, mindehhez pedig van egy 660-as nézőterünk, szóval itt nem lehet kifinomult művészszínházat üzemeltetni. Ahhoz, hogy ne zárjon be, hogy fent lehessen tartani kompromisszumokat, jó megoldásokat kell találni.
Nem lehet ideális helyzet.
Egyáltalán nem könnyű. A színházak többségének az állami támogatás mellett is piaci szempontokat figyelembe véve kell működnie, hogy életben maradjon. Az állami támogatás mértéke rendkívül fontos, hiszen a művészetnek jó esetben sokakat kell elérnie, meg kell értetnie magát és meg kell érintenie az embereket. Periklész annak idején nem véletlenül tette ingyenessé a színházba járást. A Magyar Színház hatalmas nézőteréhez tömegfogyasztásra is alkalmas előadásokat kell létrehozni, amelyek ugyanakkor minőségiek és tartalmasak. A jövő évadban azt gondolom, mindez létrejöhet. Nagyszerű tervek vannak. Nagyon bízom abban, hogy ami megérett a cserére, azt szépen, menet közben lehet cserélni. Személyesen pedig úgy érzem, élvezem az igazgató bizalmát, nyitott a párbeszédre, értjük egymást és tettre váltja, amiben meg tudunk egyezni.
Ahol most tartasz, mit mondasz, mi a dolga a színháznak?
Érzelmeket kiváltani. Hozzám nem is áll közel az egyébként nagyra becsült okos német színház. Én akkor tudom, hogy élek, ha érzek. Az együttérzést megélni olyan, mint a szerelmet – és ezt szeretném megmutatni másoknak is. És nem szégyellem azt mondani, hogy ez nevelés, mert a nevelés a lélek gondozása. Aki megérintődik egy alkotástól, az egy ideig kicsit jobb ember lesz. Erről meg vagyok győződve. Ebből egyenesen következik, hogy minél több ilyen élményhez kell juttatni minél több embert.
A teljes interjút itt olvashatja.