Ágoston Péter beszélgetése DÁNIEL VALIVAL – ELSŐ RÉSZ
Ágoston Péter szavaival: “Takarásban következő két részében Dániel Valival beszélgetek. Édesapja tűzoltóparancsnok volt, így gyermekkora nagy részét egy tűzoltóállomáson töltötte. Ha a ‘régi Nemzeti Színházat’ említem neki, akkor ő nem a Hevesi Sándor, hanem a Blaha Lujza térre gondol. Pályája ugyanis akkor indult, amikor felrobbantották az ottani épületet. Azóta is kérdezi: vajon miért volt erre szükség? 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa és Gáti József osztályában. Aztán a minisztérium behívta és az elvtársak közölték Vele, hogy “az a megtiszteltetés éri, hogy a Nemzeti Színház szerződteti”. Erre azt válaszolta, hogy ezt meg kell beszélnie az édesapjával.
Bővebben:
Aranydiplomáját nemrég vette át – 52 éve van a pályán. 35 évig a Nemzeti, 17 éve a Magyar Színház tagja. Évtizedeken át közel harminc előadást játszott havonta. Mégsem élvez országos ismertséget, vajon miért? Ma egyedül éldegél alsógödi házában. Divatosan öltözködik, mindig finom a parfümje, mindig jó a humora. Dániel Vali igazi nő, de még milyen…”