Tarján Tamás színikritikus személyes levelet írt A konyha rendezőjének, Lengyel Ferencnek abból az alkalomból, hogy a rendező beugróként maga is szerepet vállalt egy estére az előadásban.
A levél küldője és címzettje beleegyezett a színikritikának is beillő sorok közlésébe.
Kedves Feri,
nyilván plusz feszültségek működnek egy előadásban, ha beugrás is van, mint tegnap este. Tordyt nem láthattam (sőt nem is érzem övének a szerepet), te kiválóan helytálltál és helyt feküdtél – számomra a Hamlet-idézet marad a legemlékezetesebb szavaidból.
A rendezés és a színpadkép egyértelműen megnyert magának, a koreografikus, a zenei szervezettségű, a groteszkül dallamos epizódok, betétek nagyszerűek. Olyannyira, hogy drukkoltam: vaduljon el ez a közelítés, és bár “körben” menetelhet az éttermi szertartás, a főalakok minél abszurdabb mozgás- és beszélgetés-szituációkba keveredjenek. Ez részben meg is történt, mert a pincérlányok stb. kissé pantomimesen és stilizálva vitték a tányérokat, és az intim vagy brutális két-három szereplős jelenetek sem mindig voltak hagyományosan kihatárolva (fénnyel stb.) a teljes térből.
A képi összbenyomás, a sodró vizualitás mellett az akusztikus emlék kissé halványabb. Nem mellékes, hogy kínai barátunk nehezen érthető szavai ugyan elfogadhatóak, de még legalább hat-hét színész replikái foszlottak részlegesen a semmibe, alighanem az artikuláció fogyatékosságai miatt. Az nem színésztechnikai, hanem rendezési kérdés, hogy noha a darab etnikai konfliktusai és örök emberi dilemmái (a megválaszolhatatlan “végső kérdések”) korántsem sikkadtak el, sőt! – de akupunktúrásan, szúrásszerűen jelentek meg; nagyobb létkritikai vagy meditáló struktúrává kevéssé álltak össze. Tudom, minden színésznek meg kell kapnia ebben a műben (is) a maga legalább pár mondatos “áriáját” – számomra mégis úgy körvonalazódik A konyha ideális (?) eljátszása, hogy nagyobb a káosz (még ennél is nagyobb), és “vallomásozásokra” még ennyi idő sincs, mint itt.
Egyszóval: átgondolt, kiérlelt, jó előadást láttam (abban a színházban, ahol bizonyos okok miatt két-három éve nemigen jártam), s legfeljebb a radikalizmusát, értelmezésének még keményebb kihegyezettségét keveselltem.
Köszönettel és barátsággal:
(Tarján) Tamás
2015. november. 12.