A Grease-ben szerepet vállaló ismert színészek sora szinte végtelen. Kiss Ramónát is egy ország ismeri – no de nem erről az oldaláról! A Magyar Színházban látható előadás előtt Betty Rizzo megformálójával Cirkov Ilona beszélgetett.
Egyre több musicalben láthatunk, többek között Betty Rizzo figuráját alakítod a Grease-ben. Tudatos választás volt a részedről, hogy a prózai szerepek felől a musical felé fordultál?
Nem volt feltétlenül az, de most már nagyon élvezem, hogy a színháznak ezt a részét is kipróbálhatom. 15 éve a színészet az egyik legfontosabb dolog az életemben, nagyszerű, hogy a prózai szerepek után ez a műfaj is rám talált! Először Lilla a Poligamyban, majd Betty Rizzo a Grease-ben. Mindkettőben sokat kell énekelni és táncolni, a legnagyobb örömömre!
Miért volt a szerepálmod Rizzo karaktere?
A Grease filmváltozata végigkísérte az egész gyerekkoromat, mert anyukámnak ez volt az egyik nagy kedvence a Dirty Dancing mellett, így egy évben legalább huszonötször megnéztük. És mivel a történet az egész világon kultuszfilmmé vált, azt tudtam, hogy ha egyszer lesz rá lehetőségem, mindenképp szeretnék majd én is részt venni ebben a darabban. Nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen nagy volumenű előadásban épp ezt az izgalmas karaktert játszhatom, amilyen Betty.
Milyen lánynak találod őt?
Nagyon vagány, sokkal drámaibb, mint a főszereplő, Sandy. Van, hogy sír, vagy épp felhőtlenül boldog, esetleg verekszik… sokkal összetettebb személyiség, de talán érzékenyebb is, bár remekül palástolja. Sokkal több olyan érzés van benne, amit a nézők átérezhetnek, épp ezért hálás feladat őt alakítanom. Ő az, aki összetartja a csapatot, akire mindenki odafigyel, aki nagyszájú, és aki igazi vezéregyéniség – minden középiskolában, de akár munkahelyen is mindig akad egy ilyen valaki. Úgy viselkedik, mint aki már túl van mindenen, és mindent tud az életről, holott igazából ő is nagyon sebezhető.
Te is ugyanilyen voltál tinédzserként?
Szerettem, és a mai napig szeretek a középpontban lenni, de nem voltam ugyanolyan vezéregyéniség, mint Betty. Ez nálam inkább abban nyilvánul meg, hogy imádok különféle dolgokat megszervezni, legyen szó akár kirándulásról, akár valamilyen társasjátékról, és ilyenkor én is azon igyekszem, hogy összetartsam a csapatot.
Mennyire tetszik neked az ’50-es, ’60-as évek divatja és zenéje?
Ha lehetne egy kívánságom, hová repüljek vissza az időben, biztosan az a korszak lenne az! Nemcsak Amerikában, Magyarországon is rendkívül izgalmas volt az akkori zene, és ahogy öltözködtek az emberek. A smink, a jelmezek, a frizurák nagyon jellegzetesek voltak. Betty öltözködése – csőnadrág, és a sokféle fiús, kényelmes holmi – közel áll hozzám, de ha olyan kedvem van, akkor inkább magas sarkút veszek fel, nálam ez mindig hangulatfüggő. De ha mindenképpen választanom kellene, akkor maradnék a fiús, lapos cipős, „Betty-s” stílusnál.
És milyen volt a próbafolyamat? Mi volt számodra a legnehezebb?
Az első hónap azért volt talán egy kicsivel nehezebb, mert én teljesen a filmet vettem alapul, hiszen annyiszor láttam! Egyrészt, ha már mások ennyire sikeresen játszották ezt a darabot előtted, óhatatlanul is beléd ivódnak a jelenetek, ugyanakkor éppen az a kihívás, hogy megtaláld a saját hangodat is. Eleinte elvitt magával a film, ahogy bennem élt, de aztán – szerencsére – Szurdi Miklós, a rendező visszarántott a valóság talajára, és utána már sokkal könnyebb volt. Amikor viszont megkaptam a parókát és a ruhákat, úgy éreztem, túl sok ez a nő, túl dögös… Aztán szép lassan összeállt a puzzle, és megszületett Rizzo. Egy kicsit olyan, mint a filmben, ugyanakkor Ramónás, és remélem, a nézők szeretik.
Nem szeretném elárulni az előadás végét, de te mit tennél, ha olyan helyzetbe kerülnél, mint Betty?
A lány nagyon fiatalon, tinédzserként lesz várandós, és ez biztosan nem egy könnyű élethelyzet számára. Pontosan nehéz megmondani, mit tenne ilyenkor az ember, de azt hiszem, én ragaszkodnék a kisbabámhoz, már csak azért is, mert az én szüleim is fiatalon házasodtak, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy általuk pozitív példát láthattam magam előtt.
Ha valaki még soha sem látta a Grease-t, miért ajánlanád, hogy jöjjön el és nézze meg?
Egyrészt nagyszerű lehetősége lesz arra, hogy egy kicsit belepillantson ebbe a korba, és megismerje az akkori világot, másrészt a zene révén egy igazi show-nak lehet a részese, hiszen valósággal felrobbantjuk a színpadot.