A Csárdás! – Szerelem a Kárpátok alatt és a Monarchia című előadásokhoz szorosan hozzátartozik a látványvilág és azok a színpompás jelmezek, amelyekben a táncosok szerepelnek. A két produkció jelmeztervezőjét, Vincze Zsuzsát kérdeztük.
A jelmezeknél mennyiben követted az eredeti öltözékeket?
A Csárdás! – Szerelem a Kárpátok alatt című műsorunk amerikai felkérésre készült, két alkalommal is turnéztunk vele hosszabb ideig Észak-Amerikában, így a darab dramaturgiája is igényelte, hogy kisebb-nagyobb mértékben stilizáljuk a ruhákat. A legtöbb esetben azért itt is megjelennek változatos viseleteink, amint a szerelmespár kissé naiv, de mindenképpen látványos és virtuóz táncokat felvonultató történetét végigkísérjük. A másik műsorunk viszont alkalmat adott a Monarchia népei gazdag és sokszínű öltözeteinek bemutatására. Szigorúan ragaszkodtunk az eredetiséghez, így a nézők a gyönyörű sióagárdi, sárközi magyar ruhák után a morva, szlovák vagy éppen a sokác viseleteteket is sajátos pompájukban láthatják. Ugyanígy a tematikus számoknál is, mint például a Siralomház című koreográfiában a Munkácsy-festmények világának megidézésével igyekeztem az alkotást még hitelesebbé tenni.
Mennyire kényelmesek ezek a ruhák? Egy mai nő számára viselhetők lennének?
Az eredeti, sok alsószoknyás, keményített, gazdagon díszített ruhákat a paraszti környezetben sem hordták mindennap, munkába főleg nem, volt kicsit (!) kényelmesebb hétköznapi viselet is, amikor nem kellett felvenni a súlyos csizmákat vagy a nagy munkával kikeményített alsószoknyákat (bizony, volt, aki inkább egész nap állva maradt, csak nehogy összetörje az alsószoknyáját!). A szép és sokszor gazdagon gyöngyözött, flitterezett ruhákat főleg templomba, lakodalomba, ünnepekre vették fel, akkor viszont nem a kényelmi szempontok domináltak. Szerintem minden nő hiú, függetlenül attól, hogy milyen korban vagy társadalmi rétegben született, így, ha ez lenne a divat, akkor ma is boldogan viselnénk ezeket a valóban nem túl kényelmes ruhákat. (nevet)
Divatba hozhatja-e a fellépés a viseletet? Akár külföldiek körében, vagy egy-egy minta ruhatervezői átemelésénél…
Nagy divat most a népművészeti elemekkel operáló ruhatervezés, sok kiváló tervezőnk van, akik külföldön is érdekessé teszik elfeledett motívumainkat, aminek nagyon örülök. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesben a magyar néptánc és népművészet „szerelmeseiként” a táncainkon keresztül próbáljuk őrizni, bemutatni, megszerettetni népi kultúránkat, ez a mi feladatunk, s ha ezzel inspiráljuk ezeket a tehetséges művészeket, az nekünk is siker.
Az előadás, azon túl, hogy látványával és muzsikájával elvarázsol, történelmi és néprajzi tablóként is megállja a helyét?
Együttesünkben az eredeti néptánc virtuóz és mély ismerete az alap, válogatott hivatásos táncművészek mutatják be műsorainkat a legkiválóbb népzenészekkel karöltve. A legnagyobb létszámú professzionális hazai néptáncegyüttesként nem okozhatunk csalódást a nézőknek, reméljük, aki megnézi előadásainkat, elégedetten, élményekkel gazdagon tér majd haza.
Vincze Zsuzsa
Közel 30 éve közvetlen munkatársa férjének, Zsuráfszky Zoltánnak, aki a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (előtte Honvéd Együttes) művészeti vezetője.
Művészeti főmunkatársként a napi táncgyakorlástól a műsorok dramaturgiai előkészítéséig és koreográfiák megalkotásáig nagyon sokrétű a feladata.
Az ő nevéhez kötődik a Magyar Színházban januárban látható Monarchia című előadásban A Betyár című, Lajkó Félix zenéjére készített koreográfia, és a Csárdásban a Tolnai üveges című koreográfia is.